Volt ugye ez a jubileumi előadása a Fővárosi Nagycirkusznak. Merthogy 120 év ugye.
Anyuéknak pedig volt némi maradék üdülési csekkje, amit el kellett költeni ugye.
Nos, január 2-án megtekintettük, gyerekek, anya, nagyszülők.
Naggyon jó volt, bár kicsit kapartam a neten és a műsor nagyjából ugyanaz volt egész évben, apró különbségek azért voltak.
Ami miatt laptopot ragadtam, az az, hogy feltétlenül meg kell említenem Henry Ayala nevét. Ő volt a bohóc, aki a nevettetésen kívül nemcsak kitöltötte és átvezette a műsorszámok között az időt, de szinte keretet adott neki, már-már fő attrakcióként, aktívan bevonva időnként a közönséget is. Vicc, ötlet, modern…
Ő az: 
Nagyon fontos, el ne felejtsem, hogy a második felvonásban testvérével lélegzetelállító védőfelszerelés nélküli kötéltáncos számot mutattak be. Volt ott bicikli, monocikli, égő hulahopp…
És kíváncsiskodtam: egy fantasztikus lakókocsiban él.
Yoe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.