A törvény nem ismerése nem mentesít a felelősségre vonás alól.
Úgy szeretnék végigutazni ezen a koszos-büdös-imádott városon, hogy fél óra alatt nem kell ötször végighallgatnom, hogy a BKV megállóiban a dohányzásért akár 50.000,- Ft bírságra is számíthatok!
Köszönöm, Yoe
Ha az embernek gyerekei vannak, előbb-utóbb eljön a pillanat, amikor már nemcsak gondolkodik rajta, vajon mikor engedje őket egyedül menni az iskolába, hanem meg is teszi.
Tízévesen vajon itt az idő?
Kis eszetlenek a drágáim... Nagy az én dilemmám.
Emlékszem, gyerekkoromban 5 percre laktunk az általánostól és nagyon hamar eszembe jutott, hogy képes lennék már egyedül is járni-kelni. Nagyjából tízéves korom körül.
A mostani helyzetet azonban nehezíti, hogy troliznunk kell. Tehát nem arról van szó, hogy kilépünk reggel a házból és végigsétálva a járdán 5 perc múlva az iskola kapujában találjuk magunkat. Troli előtt egy "csodálatos" zöld lámpa + kanyarodósávval nehezített átkeléses feladatunk is van.
Ha ők nem volnának eszetlenek, elég hozzá egy idióta sofőr. Lányom egyik reggeli elfoglaltsága, hogy számolja, mennyien hajtanak át nemhogy a sárga, de a piros(!) jelzésen is - minden nap!! Ijesztő számok...
Persze az eszetlenségét legyőzi egy gyerek, ha bízunk benne és a maga útjára engedjük. Talán legyőzi... Biztosan legyőznék ők is, de... Pedig lassan itt az idő! Már van osztálytársuk, aki - messzebbről is - egyedül jár, de úgy látom, még többségben vannak a kísért gyerekek.
Szóval? Mikor jön el az idő??
Yoe.
Esedékesség napja: minden hónap 15-e.
Sokadjára fordult elő, hogy a pénz nem érkezett meg időre.
Nem lehetett tudni, most megkapjuk-e egyáltalán, hiszen olyanra is volt már példa, hogy nem.
Elszállt az agyam.
Nem engedtem láthatásra a gyerekeket.
Tudom, messziről jött ember azt mond, amit akar, de ilyet még sosem tettem (egyszer volt olyan eset bő egy éve, hogy a gyerekek itthon maradtak, mert nem jött értük) és a lehetőségekhez képest igyekszem és nem nevelem őket az apjuk ill. a rokonság ellen.
Tehetetlen voltam, elkeseredett és dühös.
Először 15-én ígérte meg, hogy elutalja.
Bevallom, nem hittem, mert mindig kp hozta eddig és már 2 éve is elmondta, hogy ő nem utal, mert az pénzbe kerül.
Nem is volt igaz.
Eljött a péntek.
Mondtam, hogy mivel megszegte a kötelességét, én is megszegem az enyémet, ezért nem viheti el a gyerekeket. Nem is értette el kellett neki magyarázni, hogyha majd fizet, akkor jöhet.
Ekkor nekiállt telefonon zaklatni, de már régóta nem veszem föl neki a telefont, ha elkezd kurva-anyázni; most is így történt. Akkor próbálkozott "nincs szám"-mal, majd idegen számmal.
Föladta.
Otthon vígasztalgattam a kicsiket. Rettenetes volt. Azonnal tudtam hogy többet ilyet soha.
Egy 9,5 éves gyerekkel már sokmindent meg lehet beszélni, el is mondtam nekik mindent. De tudtam, hogy ilyet többet nem szabad és ezt nekik is megmondtam.
Ha apa soha többet nem fizet, akkor is elmehettek kéthetente.
Este láttam, hogy hívott még. SMS-t is küldött. "Elutaltam a pénzt, mehetünk a gyerekekért. Hívj vissza."
Nyugtalanul, de lefeküdtem aludni.
(xxx)
(A hétvége eseményei, hogy először a szüleimet, majd a testvéremet is zaklatta, más lapra tartozik.)
Ma érkezett meg a pénz. Hétfő hajnal van.
Hoztam egy rossz döntést. Többet nem teszem meg.
A gyerekeimet nem akarom bántani. Az apjuk egy szar ember. De ezt nem tőlem kell megtudniuk.
Közalkalmazott vagyok.
Hogy milyen érzés?
Végre van munkám! Szóval örülök nagyon.
Amúgy pedig... Meglátjuk, milyen lesz.
Az már most, első blikkre látszik, mennyivel nyugisabb.
Még ha nem is szabad elhamarkodottan véleményt mondani.
Nem tudom, kinek milyen tapasztalata van?
Hétköznap reggel, megyünk a suliba.
- Anya, tegnap ugyanezzel a trolival mentünk! Megismerem!
- Aha...
- Ez ugyanaz a koszfolt!
- Ez a BKV dicsősége...
Yoe.
Tegnap rendkívüli szülői értekezleten vettem részt.
Azt hittem, a tavaszi erdei iskola miatt kell 2 héttel a szokásos időpont előtt egy másik összejövetelt is szervezni. A kisördög sem alszik, így még az is eszembe jutott, hogy valami egetrengetőt műveltek a gyerekek, amit meg kell beszélni és halasztást nem tűr...
Kati néni nyugdíjba megy.
Amikor megjelent az igazgató, gondoltam, hogy valami nagy horderejű dologról lesz szó, de elképzelésem sem volt.
Kati néni kortalan. De tényleg. Nem tudom, pontosan hány éves, de gondolom 58 körülinek kell lennie: nos ez nem látszik rajta. Ahogyan a tündérek is kortalanok.
Első alkalommal, mikor találkoztunk, rögtön az jutott eszembe, hogy tündér. Ez az érzés később megerősödött: ahogyan a gyerekekkel bánik, ahogyan a hivatásához hozzááll, sosem fáradt, mindig mosolyog - ez nem az a bizonyos amerikai műmosoly. Látszik rajta, hogy szereti az életet, imádja a gyerekeket! A legelvetemültebb lurkóban is meglátja, ami jó (fel is hívta rá a figyelmemet, hogy kössem föl a bugyogómat, mert felsőben lesz olyan tanár, aki egy héten 2-3 órán találkozik majd a fiammal és bizony ideje sem lesz rá, hogy meglássa benne a értéket...).
Nekem nem ilyen volt az elsős tanítónénim. Gyűlöltem őt.
Örülök, hogy a gyerekeimnek egy tündér jutott!
Akinek - bár nem fáradt el - eljött az idő, hogy pihenjen és újabb tündért neveljen, unokázzon...
Igyekeznünk kell kihasználni azt az időt, ami még maradt, ameddig segíti a napközis tanítónénit átvenni a munkáját, ameddig velünk van. Év végéig darabokat még kapunk belőle, csak remélni tudom, hogy sikerül valahogy megoldani, hogy jövőre a magyart még taníthassa a kicsiknek.
Yoe.
ui: ha csak ilyen tanárok lennének iskoláinkban, semmi gondunk nem lenne.
Drága Blogom!
Intelligens vagyok.
Ezt onnan tudom, hogy tegnapelőtt állásinterjún voltam. Nem, nem mondták, csak egy csodálatos excel táblázatos teszt alatt megpillantottam a rólam készült jellemzést: intelligens...
A többit nem olvastam el. Mert intelligens vagyok :)
Nem volt rá idő, végülis elbeszélgetni mentem.
TSCHÓK,
Yoe.
ui.: ma kiderült, hogy szimpatikus (is) vagyok. ;)
Volt ugye ez a jubileumi előadása a Fővárosi Nagycirkusznak. Merthogy 120 év ugye.
Anyuéknak pedig volt némi maradék üdülési csekkje, amit el kellett költeni ugye.
Nos, január 2-án megtekintettük, gyerekek, anya, nagyszülők.
Naggyon jó volt, bár kicsit kapartam a neten és a műsor nagyjából ugyanaz volt egész évben, apró különbségek azért voltak.
Ami miatt laptopot ragadtam, az az, hogy feltétlenül meg kell említenem Henry Ayala nevét. Ő volt a bohóc, aki a nevettetésen kívül nemcsak kitöltötte és átvezette a műsorszámok között az időt, de szinte keretet adott neki, már-már fő attrakcióként, aktívan bevonva időnként a közönséget is. Vicc, ötlet, modern…
Ő az: 
Nagyon fontos, el ne felejtsem, hogy a második felvonásban testvérével lélegzetelállító védőfelszerelés nélküli kötéltáncos számot mutattak be. Volt ott bicikli, monocikli, égő hulahopp…
És kíváncsiskodtam: egy fantasztikus lakókocsiban él.
Yoe.
Őszintén kívánok mindenkinek
boldog új évet!
BÚJJJÉK!!
Yoe.
Elsősorban:
Kellemes, békés
Bejglivel dobálós
Ajándékra rávetődős
Csillagszóróval ijesztgetős
Halászlében pancsolós
KARÁCSONYT!!
... mindenkinek ...
Aztán:
a párom nélkül karácsonyozunk :( Dolgozik...
És mi nem vagyunk kellően hagyománytisztelők sem: nálunk karácsonyi ebéd volt, bolognai :) Fiam kérésére elsősorban. Ha a párom itthon lett volna, picit jobban megerőltetem magam, de így - legyen, ahogy a gyerekek szeretnék :)
Halat nem esznek.
Előkarácsonyon párom szüleinél volt halászlé, isteni!
Káposztát nem esznek.
Holnap eszem anyuéból, remélem a szokásos!
A fánk csodaszép, picurka, de nagyon formás. Megemeltem egy székkel. És a Jézuska alárejtette az ajándékokat, amíg a kicsik fürödtek ;) Mi is "kaptunk" könyvet.
Persze nem minden ilyen vaníliáscukor illatú. Az előkarácsony nem indult valami fényesen. MÁV - mi más!? Megszoktuk a nyáron, amikor hetente utaztam és hetente írtam panaszlevelet, amit nagyon kedvesen válaszoltak meg "nagy a meleg", "megnövekedett utasforgalom", "felújítás a Velencei-tó partján" stb. Ki vagyok segítve.
Most? Mondták, hogy jön a hó, sok lesz, aztán hideg is. Valahogy mégis meglepődtek az illetékesek. 9:11-kor induló vonattal szerettünk volna menni, fél körül értünk ki, egy darabig türelmesen vártunk, OK nagy a hó, rég láttunk ilyet, fúj a szél, pici késés belefér. Engem a sírás kerülgetett tehetetlenségemben, párom nyugtatott, gyerekek kalandoztak. A legrosszabb a sokféle infó volt: "lefagytak a váltók", "mozdonyra várunk", "lehalt a Keleti" és a lényeg: KEDVEZŐTLEN IDŐJÁRÁSI KÖRÜLMÉNYEK. Tehát, ha nyáron meleg van, télen pedig hideg és hó, az kedvezőtlen időjárási körülmény...
13:00 körül adtuk fel, amikor már arra sem volt remény, hogy Fehérvárig, de legalább Martonvásárig eljussunk. Párom apukája jött értünk. Szegény, nagyon belebonyolódott a pesti közlekedésbe... Aztán az idegességtől, nah meg az autó újkeletű hibájából adódóan bezárta a kocsit, miközben járt a motor... Szerelő... Közben kakaó... EHH, mindegy már.
Kárpótolt a csodaszép meseszép havas táj!!!!
Szánkóztunk!!! Százezer éve szánkóztam utoljára, nagy ló fejjel mentünk a gyerekekkel csúszni :)
Utána beköszöntött a hidegrekord. -16C körül mentünk aludni - páromat nem irigyeltem, hidegben sűrűbben kellett rakni a fát. Másnap hóembert építettünk a kertben. Mit hóembert? Egész családot!! Nagyobbat, kisebbet, répa, dió, tölcsér, seprű - volt minden! Utána beköszöntött a melegrekort. Közel 10C mértünk... Nem tudom, ki hogy van vele, az én szervezetem nehezen viseli ezt az ugrálást. Azt meg a lelkem viseli nehezen, hogy elolvadt a hó.
De az előkarácsonyunk nagyszerű volt!
Most az "utóját" élvezzük: itthon, csendesen, játékkal, mesével, filmmel.
JÓ PIHENÉST, KELLEMES ÜNNEPEKET MINDENKINEK!
Yoe.
A mai nappal csatlakozom a blogírók népes családjához.
Nem tudom, milyen lesz, ahogy azt sem, mennyi időm lesz írni. Illetve mostanában tudom: sok. Lévén jelenleg munkanélküliként vagyok regisztrált. Ez van.
Rólam pedig idővel minden kiderül...
Ezt a pár sort gondolatébresztőnek szánom - elsősorban magamnak. Hogy meghozzam a kedvemet. :) Ami van természetesen, csak épp szünettel kezdem ezt az egész blogolást, mert elutazunk előkarácsonyozni. Még hó is lesz!!!
Üdv, Yoe.
