Esedékesség napja: minden hónap 15-e.

Sokadjára fordult elő, hogy a pénz nem érkezett meg időre.

Nem lehetett tudni, most megkapjuk-e egyáltalán, hiszen olyanra is volt már példa, hogy nem.

Elszállt az agyam.

Nem engedtem láthatásra a gyerekeket.

Tudom, messziről jött ember azt mond, amit akar, de ilyet még sosem tettem (egyszer volt olyan eset bő egy éve, hogy a gyerekek itthon maradtak, mert nem jött értük) és a lehetőségekhez képest igyekszem és nem nevelem őket az apjuk ill. a rokonság ellen.

Tehetetlen voltam, elkeseredett és dühös.

Először 15-én ígérte meg, hogy elutalja.

Bevallom, nem hittem, mert mindig kp hozta eddig és már 2 éve is elmondta, hogy ő nem utal, mert az pénzbe kerül.

Nem is volt igaz.

Eljött a péntek.

Mondtam, hogy mivel megszegte a kötelességét, én is megszegem az enyémet, ezért nem viheti el a gyerekeket. Nem is értette el kellett neki magyarázni, hogyha majd fizet, akkor jöhet.

Ekkor nekiállt telefonon zaklatni, de már régóta nem veszem föl neki a telefont, ha elkezd kurva-anyázni; most is így történt. Akkor próbálkozott "nincs szám"-mal, majd idegen számmal.

Föladta.

Otthon vígasztalgattam a kicsiket. Rettenetes volt. Azonnal tudtam hogy többet ilyet soha.

Egy 9,5 éves gyerekkel már sokmindent meg lehet beszélni, el is mondtam nekik mindent. De tudtam, hogy ilyet többet nem szabad és ezt nekik is megmondtam.

Ha apa soha többet nem fizet, akkor is elmehettek kéthetente.

Este láttam, hogy hívott még. SMS-t is küldött. "Elutaltam a pénzt, mehetünk a gyerekekért. Hívj vissza."

Nyugtalanul, de lefeküdtem aludni.

(xxx)
(A hétvége eseményei, hogy először a szüleimet, majd a testvéremet is zaklatta, más lapra tartozik.)

Ma érkezett meg a pénz. Hétfő hajnal van.

Hoztam egy rossz döntést. Többet nem teszem meg.

A gyerekeimet nem akarom bántani. Az apjuk egy szar ember. De ezt nem tőlem kell megtudniuk.